4:7 - Az hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban "cserépkorsóban", vagyis emberi testünkben hordozzuk.

Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk. Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk mi tévők legyünk, de nem esünk kétségbe!

Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha a földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk JÉZUS HALÁLÁT, hogy az Ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk. Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy JÉZUS ÉLETE VISZONTLÁTHATÓ legyen a mi testünkben. Ezért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.

4.16 - Ez az oka, hogy nem adjuk fel, és nem fáradunk bele a szolgálatba. Igaz, a "külső emberünk", vagyis a testünk egyre idősebb és gyengébb, de a "belső emberünk" mégis napról napra MEGÚJUL.

5:14- Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember - Jézus - meghalt mindenkiért, akkor valójában mindenki meghalt. Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, Ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte (általa) éljenek.

5:16 - Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott. Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig MINDEN tekintetben ÚJJÁ lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy MÁSOKNAK IS SEGÍTSÜNK kibékülni vele.

(részletek Pál 2. leveléből, amit a Korintusbeliekhez írt, az egyszerű fordítású bibliából idézve)