Zsuzsi egy írásban rövidítve osztotta meg, megismerkedésünk történetét. Én elsőre egy kicsit más módszert választottam. Átnézve régi leveleimet szemezgettem belőle, mert érdekesnek találtam, hogy hogyan alakult az, ahogyan gondolkodtam és ahogyan formálódott a Teremtő keze alatt a mi egyre inkább közössé váló életünk. A levelezés ilyen formában addig tartott, amíg személyesen nem találkoztunk, ezért tavaly őszig tartanak az idézetek is. Bár kivonatoltam a fontosabb gondolatokat, de így is hosszú lett. Olvasását csak saját felelősségre ajánlom.:)

2017. április 9.

Szia!

Örülök, hogy írtál és egyáltalán nem baj, hogy kicsit később ... ha meggondolom Jézusnak rám sokkal többet kellett várni, így miért is panaszkodnék :)
Szép hivatást választottál - vagy kaptál - , a legjobb szupererő a gyógyítás képessége, nem véletlen, hogy Jézus is ezt választotta. ...

... Én eddig úgy maradtam le a saját családról, hogy mindig a páromban, vagy munkámban kerestem a teljes boldogságot. De ezek persze hosszú távon sosem váltak teljesen kerekké. Mindig hiányzott valami, illetve ma már tudom, hogy inkább valaki ... mert átmeneti igaziakat lehet találni, nade változatlan igazit csak az Istenben. Ezért most erre a szilárd alapra építkezve keresem olyan társamat, aki érzi a kihívást és az örömet az együtt fejlődésben. És nem formálni, hanem formálódni szeretne, akárcsak én.

Délután a kertet nézve elgondolkoztam, hogy milyen érdekes, hogy a gyümölcstermő fák, előbb virágba borulnak, és a fa életének fenntartásához szükséges leveleket, csak virágzás után hozzák meg. Úgy látom így kell fejlődnie a szerelmi kapcsolatoknak is ... előbb a mértéktelen áldás áradás, illatozás, színes élet ... majd az egymásra hangolódás és tervszerűség ... hogy végül másfajta öröm jelenjen meg, ami értelmet ad a fa létének, a gyümölcs :)

Legyen szép virágvasárnapod!

2017.május 1.

Szia!
miután ennyi jó tanáccsal és ilyen őszinte jellemzéssel láttál el magaddal kapcsolatban, az már biztos, hogy nem kérdezem meg a véleményed rólam, nehogy túl őszintén és egyenesen válaszolj ... boldogok a tudatlanok. :D

...

S mivel a múltkor a virágos hasonlat megmosolyogtatott ... ma estére is van egy hasonlóan költői képem az eladólányok jellemzésével kapcsolatban:
sokféle természetű lánnyal találkoztam már aktív éveim folyamán ... vannak virágtermészetű lányok, abból is egynyári jellegű - aki hirtelen borul, hivalkodóan csábító virágba és a legfőbb célja a minél korábbi beporzódás és magtermés - ezek gyorsan eldobják szépségüket és igen hamar elvirágoznak; aztán vannak évelő jellegűek - szépségük évről évre megvidámítja az ember szívét, képesek a megújulásra - ezek választásukban megfontoltabbak, kertésztől illetve gondoskodástól függően kiterjedhetnek, vagy évek során kimerülhetnek ...
de én, most a fatermészetű lányokat keresem, mert ők mélyre bocsájtják gyökereiket és sem szárazság, sem sok eső ki nem pusztítja, ha felnövekszik a kertész már át nem ültetheti, így ott virul, ahova ültették ...
s türelmesen növeszti, vastagítja ágait, amelyen gyermekeket hintáztathat, vagy engedheti őket mászni felfelé ...
s mert lombja egyre csak az ég felé nyúlik, törekszik, s benne madarak fészkelnek, közelről szemléli a csillagokat, megborzong ha jő az idő,
és csak akkor bólogat, ha megborzolja üstökét a égi szél ... mely nem tudjuk honnan jön és hová megy. :)

2017. május 16.

Kedves Zsuzs,

köszönöm, hogy megosztottad velem is a blogodat, nagyon tetszik a világod és majd ad olvasni és gondolkodni valót egy jó pár napra, amíg remélhetőleg lesz időd válaszolni levelemre. Éveim száma 39.
Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól, de örülök, hogy olvashatlak és ez által új világ nyílhat bennem. Érdekel a keresésed miértje, az Utad és a hűséged az Úr mellett, hogy milyen nehézségekkel néztél szembe, s ma este akár ... hogyan tudhatnék meleget adó fényt hozni életedbe?
Furcsa dolog olyasvalakivel ismerkedni, akinek sosem láttad lépteit, nem ismered, hogy miért húzza fel az orrát és mitől teríti be arcát a mosoly ragyogása.
Sokat gyalogoltam együtt valakivel az úton, azt hiszem barátok lettünk, csak korlátozott angol nyelven beszélhettünk ... mégis nagyon intenzíven cserélődnek ilyenkor, a ki nem mondott információk ... és két hét múlva jöttem rá, hogy még csak azt sem tudom, hogy van-e autója, vagy tud-e vezetni ... de mégis minden fontos dolog nyilvánvaló volt.
Hiányzik olykor ez az érzés, hogy ilyen jellegű teljes nyitottsággal, mintegy szellemből ismerjük fel a másik lelke mélyén lakó ismerős gyermeket ...
Az egy dobozok és polcok nélküli élet, a teljes szabadság, épp az amire Jézus tanít: úgy fogadlak be ahogy vagy, de ha megkérsz segítek neked is megtisztulni. Hisz oly erősen vágyjuk és kívánjuk a szeretetet ... mégis alig látjuk, hogy ami attól elszakít, az a világban ránk ragad mocsok: elvárás, ítélet, önmagunk felértékelése, az önsegítés, a félelem a kitárulkozástól, a jövő aggódása ...
Biztonságot adnak ismerős dolgaink, a megszokás, a a terheink, azt gondoljuk ezek alkotnak minket.
S keressük-e még, merjük e még idegenek elé teríteni lelki álmaink színes takaróját?
... mint virágvasárnap az Úr elé a felső ruhát.

...

Egyik éjjel írtam valamit, vagy inkább nem is írtam csak úgy íródott:

 A szeretet nem fogy el sosem...
 
Írunk, beszélünk szavakkal ... formáljuk, építjük, néha takargatjuk gondoltainkat, vagy élethelyzetünket a szavainkkal ... és olykor megfeledkezünk róla, hogy ezek a szavak igék is lehetnek. 

Távolság, idő

néha úgy tűnik elhatárol valamitől, vagy valakitől, akit lehet meg kellene ismerned. Belegondolsz, centized, méregeted és rájösz, hogy ítélkezel; határt húzol, oda ahol nem volt; olyan árkot, ami megtelhet súlyos, ragacsos, sötét dolgokkal ... előítéletek, amik először úgy tűnek megvédenek, és csak később ismered fel, hogy körülvesznek és elszakítanak. Erős vár, a mi magányunk ...

Pedig csak egy döntésnyire, egy ölelésre kitárt karnyira vagyunk, a szabadulástól. De kint kell maradnunk a veszélyben, hogy a csodákat láthassuk és ki kell eveznünk a mélyre, hogy a határtalan tenger tágas szabadságában feloldódhassunk.
Ugyanakkor csónakunk alatt is veszedelmes mélységek tátongnak, amitől csak a hajót alkotó néhány deszka választ el. Gyenge védelem.

S mégis, mint a hajót a víz felszíne felett, minket is valami egyre felfelé hajt, egyre feljebb emel. Azt hiszem, hogy az Isten a tenyerén egy kis gödörben ülünk, mint a katica az ovisok kezén és egyre biztat, emelkedj! Hittel mi is repülhetünk.

S jön újabb kísértés, a csónak, a deszka is elszárad, a tested is gyengül, időd elfogy, mire mindez, így is bízol?
A Nap felkel, emelkedik, majd pirulva búcsúzik ... felkelünk fogat mosunk, felöltözünk, munkába sietünk, dolgozunk, hazamegyünk, vacsorázunk, lefekszünk ... mintha körbe forognának napjaink, és közben más számot kap a nap, a hónap, az év és tényleg olyan, mintha telne. Vajon mi telik ki belőle? Belefér még egy új ismeretség, egymás felfedezésének titkos öröme? Megszelídíthetsz még egy barátot, megoszthatod-e még vele az életed?
 Nem tudjuk, hogy az idők meddig tartanak ... de ha kitartóan haladsz úton, végül megkapod a választ: "Time is nothing!"

Vajon honnan tudjuk, hogy elértük-e a célt?
Kezdetben nagy jelentőséget tulajdonítasz a céloknak, de ahogy közeledsz, megérted, hogy menni szerettél ... együtt élni az úttal. Felébredni egy útitársad mellett, megdicsérni elszántságát, hogy a fájdalom ellenére sem áll le. Halad veled, mentek együtt ... s hogy mikor ér véget?
Az mindegy ... hisz együtt vagytok az Úton. Boldogság.

2017. szeptember 11.

Szia Zsuzsi! :)